Epilógus

Hát ez lenne az epilógus :( Remélem tetszett a blog és egy ember akit imádok, aki nélkül én nem itt tartanék. Nem más mint Szabó Réka!

2 évvel később

Bryan már két éves és úton van a kishúga akinek a neve Martina Hemmings lesz. Boldogan élünk. Azóta amióta James meghalt senki nincs aki tönkre tehetné az életünket. Réka és Ashton is összeházasodtak. Réka is most várja az első babájukat. Nekik is kislányuk lesz, de az ő babájuk neve Emily Irwin lesz. 

-Édesem! Szerinted jó apa vagyok?-kérdezte felém fordulva Luke.

-Kicsim! Te tökéletes apa és férj vagy!-csókoltam meg.

-Köszönöm!-húzott közel magához.

Ő a legjobb férj és apa a világon.

Én sírok emberek! Ezt a blogot imádtam írni mint a többit is, de ez a blog nagyon a szívemhez nőtt. És persze ti is akik olvastátok :)

45.rész

Hát ez is eljött :( Ez a blog utolsó része! 

Ez a rész után hozom az epilógust! Jó olvasást!

Oda néztünk a többiek felé akik megölték James-t. Legalább már ő sincs útba. Remélem nincs több családtag aki minket akar kinyírni. 

-Köszi srácok a segítséget!-néztünk hálásan a srácokra.

-Ugyan! Nincs mit!-mosolyodtak el.

Náluk jobb barátokat nem is kívánhatnánk. Oda mentem Bryan-hez. Kivettem a babahordozóból és oda mentem vele a többiekhez. Luke átkarolta a derekam és belepuszilt a hajamba. Nála jobb férjet se kívánhatnék. Megfogtunk mindent ami a miénk volt és haza indultunk. 

-Életem te vagy a legjobb döntés az életembe!-mondta Luke.

-Nekem is te!-csókoltam meg.

Bementünk a házba és leültünk a kanapéra. Át gondoltuk ezt a 2 évet amióta házasok vagyunk és arra jutottunk, hogy mi egymásnak lettünk teremtve és a kisfiúnk csak hab a tortán.

44.rész

(zene)
Egy dolog! Még ez a rész meg a szombati rész van ebből a blogból és ezt is befejezem! :( 
Amikor Luke kilépett az ajtón egy gombóc lett a torkomba. Mindig csak ő hoz áldozatot értem és Bryan-ért. Úgy éreztem, hogy nekem is kell tennem valamit. Ezért felhívtam a többieket és ők 10 perc alatt meg is jöttek.
-Na mi az ötleted?-kérdezte Mike.
-Hát az, hogy elmegyünk megkeresni James-t és ahányan vagyunk rendesen kicsináljuk!-vázoltam fel.
-Rendben!-mosolyodott el Réka.
Felöltöztünk. Igen még Bryan-t is vittem magammal. Tudom, hogy egy pár napos gyereknek nem kéne egy gyilkolást végig néznie, de ha az apja élete múlik rajta más teendőm nincs ezért muszáj. Mikor megtaláltuk már ott volt Luke is. Ahogy meglátott minket elnevette magát.

Nagyon nem értettem. Közben oda jött James és megakart csókolni, de én elővettem a késem és hasba szúrtam. Összeesett én ezt kihasználva oda mentem Luke-hoz. 
-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Mit érdekel az téged? Hm?-kérdezte flegmán.
-Nem tudom, hogy mi a franc bajod van, de azt tudd, hogy én szeretlek!-néztem a szemébe.
-Ja azt látom! Még arra se vagy képes, hogy legalább egy szenvedélyes csókot adj!-mondta idegesen.
Én ezen meglepődtem. Lábujjhegyre álltam és egy szenvedélyes csókba vontam amit viszonzott is. Kezeimet a nyaka köré fontam. Ő pedig a derekamon pihentette a kezeit. Mikor az ajkaink elváltak. Mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott.

43.rész

(zene)
Reggel mikor felkeltem Luke még édesen aludt mellettem. Végig néztem rajta és elgondolkoztam azon, hogy mennyit változott külsőleg és belsőleg. Még helyesebb lett mint volt és jobb ember is. 

Miközben ezen gondolkoztam ő is felébredt.
-Jó reggelt!-köszönt a reggeli rekedtes hangján.
-Neked is!-nyomtam egy puszit az arcára.
Át mentem Bryan szobájába ahol épp James próbálta elvinni. 
-Tedd le most azonnal!-léptem közel hozzá.
-És ha nem mi lesz cica?-nevette el magát.
-Az, hogy kinyírlak mint Tony-t!-vettem ki a kezéből Bryan-t. 
-Ennek még nincs vége!-mászott ki az ablakon. 
Ez egy seggfej. Én még azt hittem, hogy Bryan-nek nem eshet semmi baja sem. Erre el akarja lopni ez seggarc. A biztonság kedvéért magammal vittem vissza a mi szobánkba. 
-Ki volt bent a szobájába?-kérdezte Luke miközben vette fel a pólóját.
-James!-feleltem miközben ringattam Bryan-t.
Ő csak megrázta a fejét és kiment a szobából aztán meg a házból. 

42.rész

(zene)
Ahogy haza értünk gyorsan bementünk a házba és amikor már bent voltunk a házba mind a kettőnkből egy megkönnyebbült sóhaj jött ki. Bryan pedig elkezdett sírni. Gyorsan kivettem a babahordozóból és nyugtatgatni kezdtem. Mikor már megnyugodott leültem vele a kanapéra és megetettem. Miközben szoptattam Bryan-t Luke mosolyogva nézett minket. 
-Mi az?-kérdeztem egy apró mosollyal az arcomon.
-Csak most jöttem rá, hogy milyen csodálatos feleségem van!-csókolt meg.
Mikor ajkaink elváltak Bryan már jól is lakott.
-Kicsikém! Jól laktál?-kérdeztem tőle mosolyogva.
Ő csak olyan "nem észrevehető?" nézéssel nézett rám. A vállamra tettem és megbüfiztettem. Eközben Luke csak a földet pasztázta.

-Mi a baj édesem?-kérdeztem aggódva.
-Semmi! Csak gondolkodtam.-nézett fel. 
Én csak biccentettem egyet és felvittem Bryan-t a szobájába. Megfürdettem és felöltöztettem. Utána pedig elaltattam és beraktam a kiságyába. Aztán én is lezuhanyoztam és át mentem a szobánkba. Luke már egy boxer-be feküdt az ágyon. A felső teste még mindig olyan tökéletes mint mindig. Befeküdtem mellé és ő átkarolt. Így aludtunk el.

41.rész

(zene)
Pár nappal később:
Ma visszük haza Bryan-t. Már most teljesen Luke. Ha nagy lesz tiszta olyan lesz mint az apukája. Ugyan olyan szívdöglesztő. Bele tettem a babahordozóba. Ő pedig a csodaszép kék szemeivel bámult rám. Én pedig egy apró mosolyt villantottam felé. Enni valóan édes. Miközben néztem két erős kart éreztem a derekamon. Megfordultam és Luke-al találtam szembe magam.
-Indulhatunk kicsim?-mosolygott rám.
-Igen!-csókoltam meg.
Össze szedtük a cuccokat. Én vittem Bryan-t. Ahogy kiértünk a kórházból egy srác fogadott minket aki nagyon ismeretlen volt számunkra. 
-Sziasztok! Én James vagyok. David unoka tesója!-mutatkozott be.
Mi csak pislogtunk mint hal a szatyorba. Hát a srác nagyon másképp nézett ki mint Tony és David.

-És mit akarsz tőlünk?-kérdezte Luke.
-Hát ugyan azt amit a többiek akartak!-mondta majd elment.
Mi pedig lesokkolva álltunk ott. Mikor észhez tértünk beültünk a kocsiba és persze Bryan-t is betettük. Most még nagyobb veszélybe vagyunk. Főleg, hogy itt van a kicsi. Ezért James-t is minél előbb el kell tüntetni a képből. Ha nem akarjuk, hogy Bryan-nak baja essen. Meg persze mi sem akarunk meghalni. 
-Baby! Asszem el kell mennünk Sydney-ből!-jelentette ki Luke.
-Édes! De úgy is követni fognak oda is!-néztem a kék szemeibe.
-Faszomat! Megint igazad van!-vert bele egyet a kormányba. 
Ennél rosszabbat el sem tudok képzelni. 

40.rész

(zene)
Pár hónappal később:
Reggel amikor felébredtem éreztem, hogy el folyt a magzat vizem. Egyből Luke-t kezdtem ébresztgetni. 
-Kicsim! Azt hiszem itt az idő!-simogattam az arcát.
-Mihez édesem?-kérdezte fél álomba. 
-Hát jön a pici Hemmings!-néztem felé mosolyogva.
Luke gyorsan felkapott valamilyen felsőt és egy fekete csőnadrágot. Felálltam, de mielőtt elindulhattam volna Luke felkapott menyasszony pózba. Így mentünk el Luke kocsijáig. Beszálltunk. Luke beindította az autót és rátaposott a gázra. Aminek következtében 10 perc alatt ott is voltunk. Kiszálltunk és bementünk az épületbe. Ott pont jött egy orvos és elküldött minket a legközelebbi szobába. Ott megkaptam mindent amire szükségem volt. Nem sokára pedig beindult a szülés. Bevallom nem volt valami kellemes érzés.
-Na még 2 nyomás és kint van a kisfiú.-mondta az orvos.
Én teljesítettem is. Mikor nyomtam egy utolsót a fejemet vissza tettem a párnára. Nem sokára meghallottam, hogy felsírt a kisfiúnk. Oda adták a kezembe.

-Mi lesz a neve?-kérdezte kedvesen az ápolónő.
-Bryan Hemmings.-válaszoltam mosolyogva. 
Viszonozta a gesztusomat és felírta egy kis lapra a nevet és elment. Luke kezébe adtam Bryan-t. Nagyon jól áll a kezébe a gyerek.
-Jól áll a kezedbe a gyerek!-nevettem el magam.
-De valami még jobb áll a kezembe!-súgta perverzen a fülembe.
Tudtam, hogy a melleimre gondol ezért akaratlanul is megcsókoltam.